Szandi - Azt hiszem, minden alakul

Kezdek kijönni a depresszióból. Bár anyám még ragaszkodott, hogy elmenjek egy pszichológushoz, aki ízléstelenül sminkeli magát és 10 perc után kiidegelt. Amikor elmondtam neki, hogy lefeküdtem Imivel, akkor az volt a téma már csak. Én kijelentettem anyának, hogy én oda nem megyek, ahhoz erőszakot kell alkalmaznia. Nem is mentem. Unokatesómmal vettünk kondi bérletet, és amelyik nap nem dolgozik, mindig megyünk most már. Azóta sokkal jobb a kedvem. Tegnap volt egy buli féleség Máténál. Ott volt Gabi, Ádám, Petra, Gyuri, Máté, Lali, Imi és én. Először kártyáztunk. (bang) Ha elveszted egy életed, akkor az egy felest jelent. Így elég sokat ivott Imi, míg én kb. semmit:D Majd felelsz vagy merszeztünk. Le kellett kapnom Gabit, aki szörnyen csókol. De persze csak a játék kedvéért csináltam meg. Majd amikor már oldott volt a hangulat nagyon, mi bementünk a szobába Imivel és elkezdtünk őszintén beszélgetni. Azt mondta, hogy nem azért szakítottunk, mert már nem szeretett és az előbbi egy hazugság volt. Amikor már józanodott azt is mondta, hogy ő még engem mindig szeret... Ráadásul nagyon. Ez nekem nagyon érzelem előhozó volt. Az este további idejében majdnem csak smároltunk. Rájöttem, hogy még én is szeretem és ő is engem nagyon. És ilyenkor elgondolkozok azon, hogy akkor miért nem vagyunk együtt. Kéne adni ennek a kapcsolatnak egy 3. esélyt? Hazakísértem, mert volt benne egy kis alkohol.Akkor is egyszer megálltunk és hosszan csókolóztunk. Olyan jó volt. Ma reggel meg írt. Azt mondta, hogy az este sokat gondolkozott, de még mindig nem tudja, hogy mi legyen. Az a baj, hogy én se tudom. Én csak a tényeket tudom. Szeretjük egymást. Nem akarok nélküle élni...