Életem legnehezebb napjai,sosem voltam még így elkeseredve.Ilyen mélyen se jártam még hogy olyan szinten összevagdostam magam hogy menni se tudok.És persze hogy mikor teljesen végig van vagdosva a lábam akkor kell iskolába szoknyába menni.Próbáltam én valamennyire eltakargatni meg fekete harisnyát vettem,abba reménykedve hogy nem veszik észre de nem sikerült elkerülni a figyelmet.Cseppet se volt megalázó,áhh dehogy.Ott mutogattak rám meg röhögtek,gondolhatjátok mit éreztem.Hazamentem,elővettem a pengém és tovább vagdostam magam és most tartok itt hogy menni is alig tudok.Hát szép vagyok mondhatom.Senkim sincs tényleg és nem tudom mit kéne magammal kezdeni,a zene segít,már évek óta az tartja bennem a lelket,főleg a Papa Roach és a Leander Rising.
Még egy ideig várok és harcolok ameddig bírom de már haldoklok.Vérzek.Senkim sincs.Elgyengültem.Szép se vagyok,jó alakom meg pláne nincs.Olyanra lenne szükségem aki szeret és foglalkozik velem,megölel ha szükségem van rá,támogat de arra várhatok...
Ui.:Kellemes szünetet mindenkinek,puszi <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése