Minden okom megvan a boldogságra! :)

A nappal egyre hosszabb, a nap többet süt, már nem fagy le a lábam leggingsben. Eljött az idő, hogy a közérzet is jobb. Januárban... A tavasz kicsit korán jön, de én úgy érzem, hogy nem hiába. Végre nem 5 perces káromkodással indulok útnak reggelente a kattogó biciklimmel az utolsó percekben.

A napjaim ugyanúgy kezdődnek, suliba menet füles be. A cél túlélni a napot, hogy este legyen. No de miért olyan fontos is nekem az este? Miatta. Ez az alkalom, hogy beszélgessünk egyáltalán facebookon és skypeon Mátéval és még néha a konditeremben is. 

Tévedtem. Nagyon nagyot, amikor azt hittem, el fognak múlni az érzéseim iránta. Ez nem csak egy szimpla fellángolás, Imádom. Nincs mit hozzáfűzni. Nem tudnék nélküle élni. Ő az, aki miatt várom a hétvégéket és nem csak egy újabb kihívásnak tartsam, amikorra szervezni kéne egy programot, nem mintha az nehéz lenne. Tegnap voltunk egy hetesek, és nekem mindent jelent ez a srác. Tegnap átszökött a női részlegre a konditeremben, mert látni akart. Mintha büszke is lenne arra, hogy a barátnője vagyok. Megölel, megcsókol, érzem, hogy szeret. És én is őt. Vele gyorsan telik az idő és nem akarok megállni.

A jó hír az, hogy valószínűleg kivételesen nem egyedül fogom ünnepelni a Valentin napot, bár mivel fiúból van, van esély arra, hogy elfelejti, akkor viszont nagyon kikap :D

Szandi - Amikor az álmok valóra válnak.. vagy mégse?

Máté lejött hozzánk. Az egyik csabai barátnőm ajánlására lehívtam kártyázni. De azért egy kicsit ki is toltam vele, mert hívtam sok rokont, hogy valamennyire megérezze, hogy mit éltem át. Édes a bosszú. :D Elé mentem, majd amikor ideértünk, előkerült a magyar kártya. Nem tud kártyázni, erre nagyon hamar rájöttünk, ezért az idő nagy részében próbáltam neki elmagyarázni hogyan kell snapszerezni részleges sikerrel. Utána bevonultunk a szobába Comedy Centralt nézni, anyám meg szokás szerint zaklatott az evéssel. Ezért elkezdtem enni, de elég durván, és közben mentek Máté poénjai a tv-ben hallott dolgokhoz csatlakozva és konkrétan majdnem megfulladtam a röhögéstől és egyszer nőiesen kiköptem röhögés közben egy falatot. Természetesen nem zavartattam magam, ő meg jót mulatott rajtam. Később lefeküdtünk az ágyamra és elkezdünk beszélgetni. 1 órának tűnt az az 5 óra beszélgetés mindkettőnk számára. Majd hívta az anyja és haza kellett mennie, de mivel most volt itt először elkísértem egy darabig, de akkor meg nem akart elengedni. Vagy 10x megölelt és elég érdekesen nézett rám. Utána valamelyik nap lementem hozzá és Vámpírnaplók részeket néztünk, de szokás szerint nem a filmet néztük. Azután az este után elkezdett szíveket írogatni, nagyon találkozni akart, és szép lassan megszeretett. Mindig írta, hogy mennyire hiányzom neki, és minden olyasmit, amit eddig csak elképzeltem, de azt hittem, sosem fogom tőle hallani. Olyanok voltunk, mint egy pár. Sokszor bejött a suliba és a szülinapom előtt megkérdezte egy nappal, hogy leszek e a barátnője. Ő volt az első, aki felköszöntött. Szebb szülinapi ajándékot nem is kaphattam volna.

Tegnap lementem hozzá, és akkor éreztem meg, mennyire szeret. Azt a szeretetet, amit kaptam tőle, el se tudom mondani. Annyi csókot, annyi szenvedélyt és gyengédséget kaptam, hogy végre úgy érezhettem, fontos vagyok. Majd elmentünk Gyuriékhoz és ott is már olyanok voltunk, mint egy igazi pár. Az este maga nagyon jó volt. Én voltam az egyetlen lány. Főztünk teát és tettünk bele málnát és málnaszörpöt. Zenét hallgattunk, társasoztunk, malmoztunk, birkóztunk, memóriajáték is volt. és mindez ital nélkül. Viszont volt egy baj, ami most belülről emészt. Amióta úgy érzem, hogy szeret, a rajongásom csökken és csökken. Mintha a tiltott gyümölcs megszerzése után a vágy amit bennem keltett lecsökkent volna hirtelen. Már nem gondolok rá annyit, mint régen. Nem várom annyira a talikat, mint régen. A közelsége nem hoz lázba annyira, mit régen.. Mintha minden eltűnt volna egyik pillanatról a másikra. A probléma az, hogy ez nem az első alkalom. Volt már ilyen velem, sokszor. Hihetetlenül kétségbe vagyok esve, Remélem ez csak egy átmeneti állapot, mert szeretem, ezért nem akarom megbántani, nem akarok nélküle élni, sokáig vele akarok lenni. Talán csökkentek az érzéseim iránta, de még mindig érzem, hogy szeretem, és ő meg egyre jobban engem. Nem akarok csalódást okozni se neki, se magamnak. Szandi, nem teheted!

Küzdeni fogok az edzésben is. Ha elfáradok, csinálom tovább. Ígérem!

Ma viszont újra vasárnap van. Tanulni kell. Dolgozatok, 8kor hazaérések, kondi, kitartás hiánya, alvási problémák, csak a szokásos...

Szandi - A váratlan rajongás

A találkozó nem volt rossz, mindenki úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Ádámmal is megbeszéltük, hogy mi van és megígérte nekem, hogy most már mindenhova hívni fognak. A maradék reménységem a csapat normális tagjaiban volt. A csapathoz a régi jó emlékek kötöttek olyannyira, hogy nem tudtam őket elengedni, nem ment. Mátéval éreztem legjobban magam, ezért neki gyakran írtam. Jó barátnak tartottam. Tetszett a személyisége, a kockahasa, a jó segge és minden, amit egy függő kondis teste adhat külsőleg. Viszont amikor azt hittem, hogy ő az, aki igazán szeret, aki nem hagy el, aki mindig velem lesz, nagyot tévedtem. Mindig azt vártam, hogy írjon, de mindig én írtam neki. Ez az elutasítás csak azt váltotta ki belőlem, hogy el akartam érni, hogy ő írjon rám. Egyre többet gondolta rá, egyre jobban látni akartam.
.Megbeszéltem vele nagy nehezen, hogy filmezni fogunk, de mindig annyiban maradt, viszont volt 1-2 tali, amikor elmentünk sétálni, és kiváltott belőlem egy rajongást. Egyre több baráti beszélgetésem, skypeolásom szólt róla, a barátaim agyára mentem vele. Aztán eljött a várva várt filmezés...

Ezt a két filmet néztük meg. Az első filmnél beszélgettünk is közbe, majd rádőltem a mellkasára és úgy folytattuk, amikor megfogta a kezem. Minden percét élveztem. A második filmnél, pedig rengetegszer megölelt és egyszer csak lekapott. Emiatt a második film cselekményére nem nagyon emlékszem. 

Két nap múlva találkoztunk, nagy nehezen elhívtam sétálni (nem akart, mert hideg volt) és elmentünk Ádámhoz. Ádám ágyán olyan szenvedélyesen smároltunk, hogy komolyan elhittem, hogy érez irántam valamit. Még Ádám is azt hitte. Csókkal köszönt el. Olyanok voltunk, mint egy szerelmes pár.

Másnap viszont megírta, hogy ő nem hiszi, hogy valaha is belém fog szeretni, de lehetünk barátok extrákkal. Hát köcsög húzás volt tőle... A rajongásom csak nagyobb és nagyobb lett.

Sokszor lemondtam róla, de értelmetlen kísérletezések sorozata volt minden. Főleg amiatt, mert mindenki ezt látta jónak körülöttem. 

De hiába próbáltam magamnak hazudni, mégis ő volt reggelente az első gondolatom, és esténként az utolsó. Az ő illatát éreztem mindenhol, annyira a fejemben maradt. Mindenhol őt kerestem, a kondiban a hangját, a biciklitárolóban a biciklijét. Minden mellettem elhaladó buszban az arcát kerestem. Minden hétköznapot úgy éltem túl, hogy tudtam, hogy este beszélhetünk és már csak azért érdemes túlélni a napot. A konditeremben miatta futottam annyit amennyit. Nem álltam meg. Amikor az volt a gondolatom, hogy na most elég, eddig bírtam, ennyi volt, sebességet növeltem, mert én azért is megcsinálom és büszke lesz rám, és ha olyan leszek, talán megszeret. Hetekig így teltek a napjaim...